26 éves nőnemű lény vagyok (jé, ez a blog címéből is kiderül:) ) Budapesten születtem, életem első 7 évét is itt töltöttem. Hát, valamit biztos megalapozott, de az ember hamar felejt. Azóta több vidéki kisvárosban laktam, és ezáltal igazi vidéki kislány lettem — amiről szerintem én nem akartam soha tudomást venni:D Nagyvilági leányzónak, NŐnek képzeltem magam, aki művelt, nyitott a nagyvilágra, és mit neki ez a magyar Ugar!

Aztán az élet úgy hozta,h. irány Bp. Na, azért annyira nem nyílegyenesen, mert nem a körút kellős közepén lakom, hanem csak egy "agglomerált" kisvárosban, no de a körút stimmel annyiban, hogy oda járok minden áldott (?) nap dolgozni. "Agglomerátor" lettem:)

Sokk. Az első pár hetet ezzel az egy db szóval jellemezném. Én, aki azt hittem, hogy a mi kies fővárosunk nem több egy vidéki nagyvárosnál, annyi különbséggel, hogy van villamos, meg metró is; nos, én egy picit belehaltam. És aztán szájtátva bámultam. Mint az a bizonyos vidéki kislány Pesten.

Ezen élményeimet, vagy ha jobban tetszik, szájtátiságaimat osztanám meg azzal, aki megtisztel, hogy elolvas. Aztán ki tudja: talán valaki a saját "vidékikislányságára" is ráismer a sorok között:) Vagy csak a "bennszülöttek" lelik meg magukban a szájtáti vidékit...? Nem tudom. Meglátjuk.