Vidéki kislány Pesten

[...]

Egyébként a legsokszínűbb járat az ország szívében a 4-es és 6-os számmal jelzett, föld felett tekergőző gilisztára hajazó sárga csoda: a Combino villamos(ok) és tartalmuk. A "négyhat" egy olvasztótégely, a nagyvárosi sokszínűség nyüzsgő lenyomata.

Eltűnik a képzeletbeli szakadék üzletember és melós, titkárnő és takarító, közgazos egyetemista és hipster bölcsész között. Reggel 7 és fél 9 között egyszerre, vállt vállnak vetve nyomul be a nagy sárga giliszta testébe az embertömeg a Borároson vagy a Margit hídnál. És cserél helyet 12 perccel később a Blahán, vagy a Nyugatinál a következő adag vegyesválogatottal.

A reggelek mindig felpörgetik az átlag négyhat-törzsvendéget. Leszáll az aktuális buszáról, amivel a külsőbb kerületekből, agglomerációból — némi dugó árán — félálomban bekecmereg a villamos végállomásához. Mint mikor a kis hajszálereken a vér megérkezik a fő verőérhez, hogy folytassa útját a tömeggel a szívhez — esetünkben munkahelyhez, iskolához.

Amint az Utas leszáll a "hajszálér" buszról, azonnal felébred hajnali kómájából, mert hirtelen minden felgyorsul körülötte. Fel kell venni a tempót, nincs mese. Cél (villamos) belőve, át a zebrán ezerrel, a célhoz érvén a vehemensebbek rögtön az első ajtónál tömörülnek, az okosabbak és megfontoltabbak elmennek a második, de akár a harmadik ajtóig is. Utóbbiak leleményességének eredményesek: az addig nagyrészt üres szerelvényben jó helyet találnak a középső részeken. Míg az első ajtónál tömörülő szeleburdik egy része hoppon marad, jobb esetben leülhet valamelyik lehajtható ülésre. (Utóbbi egyébként az ülésrendi hierarchia legalján helyezkedik el.)

Utas áhítozva bámulja a visszaszámlálót az indulási időjelzőn, majd kevésbé érdeklődően (faarccal) fordul Metro újságja felé, melyet még a peronon nyomott a kezébe egy zöld műszálas Metro-feliratú iskolaköpenyben strázsáló ifjú, mint egy futóverseny stafétabotját.

Aztán a giliszta végre két-három diszkrét jelzőpittyegést hallatva elindulútján, magába fogadva a sok termoszos egyetemista és ifjú marketingest, közgazost, bölcsészt, nejlonszatyros melóst, aktatáskás öregurat, öltönyös ifjútitánt.

Ha szociológus lennék (de nem vagyok), biztosan ide járnék mintavételre. Itt mindent megtalálsz!

A legendákból ismert és kisközösségekben unalomig emlegetett magában beszélő szerencsétlentől elkezdve az éjjeli műszakból hazatérő, kiöregedett, lepukkant transzvesztita "művészen" keresztül a csajig, akinek a legjobb barinője egy pasi (...), akivel csacsogva beszéli meg életének ügyes-bajos problémáit.

Vannak arcok, akik kifejezetten a villamosra szakosodnak, ha telefonbeszélgetésről van szó. Arc leül egy frekventált helyre (nem az ajtó mellé), vagy beáll a tömeg közepébe. Nem lehet tudni, hogy a beszélgetést mikor kezdte, senki sem látta/hallotta, mikor vette fel a telefont egy erőteljes "Halló tessék!", esetleg "Mondjad!" felütéssel. Valószínűsíthető, hogy a típus default beállítása a telefonálás. Létformája, na. A legkisebb szégyenérzet vagy diszkréció nyoma nélkül képes az út teljes hosszán megvitatni a haverja válását/ lebaszni a nejét/üzleti tárgyalásokat lebonyolítani/csacsogni a pasijával töltött éjszakáról és pláne reggelről. Full hangerővel. Káromkodva. Közben úgy gesztikulálva, mint egy olasz turistába oltott zsebhitler.

A négyes-hatos eleve nem az állóhelyek bőségéről híres. De van, hogy ez pluszban idegesítő, amikor felszáll az Ajtóbaálló Arc. Adott a szitu: nincs tömeg a villamosban, fel kell szállni kettőnél több embernek a villamosra. Ajtóbaálló Arc mit csinál? Előrefurakszik a várakozók között, elsőként lép be, fogódzkodót görcsösen megragadja és lecövekel. Kész, nem tudsz tovább menni. Beljebb még van hely, de odáig már senki nem jut be.

Azt hiszem, a sor még korántsem teljes. Várom a tapasztalatokat:)